Kötelező súly-csevej » Info-Budapest

Kötelező súly-csevej

Ha a nők beszélgetni kezdenek, szinte biztos, hogy  előbb-utóbb a külsejükre terelődik a szó:

ki hány kilót szedett föl, kinek mennyire töredezett a haja és kinek nem sikerült  megszabadulnia a narancsbőrtől. Ez, az amerikai kutatók által "fat talk"-nak nevezett jelenség azonban közel sem felesleges álszerénykedés: barátság és önbizalom erősítő hatása van.

Tény, hogy a nők egymás között rengeteget beszélnek a külsejükről. Bármi legyen is a kiindulási pont, valahogy minden női társaság eljut odáig, hogy fogyásról, hízásról, narancsbőrről, töredező hajról vagy éppen megereszkedett mellekről diskuráljon. Egy nemrég nyilvánosságra hozott kutatás szerint az ilyen beszélgetések elkerülhetetlenek egy-egy összejövetel során - ráadásul a nők el is várják, hogy minden jelenlévő részt vegyen benne - és lehetőleg negatívan nyilatkozzon saját külsejéről.

A Mimi Nichter antropológus által "fat talk"-nak  elnevezett jelenség - amit talán "súly-csevej"-nek fordíthatnánk - leggyakrabban a tizenéves lányok körében fordul elő, de felnőtt nők  is előszeretettel alkalmazzák - bár jóval ritkábban és cizelláltabb formában.

Nagyszerűen mutatja be ezt a "ki a csúnyább versenyt" a Lindsay Lohan főszereplésével készült, Bajos csajok című limonádé egyik jelenete: a középiskola három szépsége elkeseredett arccal áll a tükör előtt, és kritizálja saját magát. "Olyan tágak a pórusaim" - mondja egyikük. "Az semmi" - vágja rá a másik -, "nekem meg fura a hajam vonala." Majd mindhárman kérdően néznek Lohan karakterére - aki Afrikából érkezett vissza a való világba -, hiszen neki is kontráznia kellene erre valamit, amivel kellően becsmérli magát.

"Mind a férfiak, mind  a nők nagyon jól ismerik ennek a témának a játékszabályait" - mondta a LiveScience internetes oldalnak Denise Martz, a kutatás egyik vezetője. "Mégis a fiatalabb korosztályba tartozó nők azok, akik szinte kötelezőnek érzik, hogy részt vegyenek ezekben a beszélgetésekben és negatív dolgokat mondjanak a saját testükről."

Az elemzett kutatásban 124 fiatal férfit és nőt kértek meg arra, figyeljenek meg egy jelenetet, amelyben négy főiskolás lány szerepel. Közülük hárman a testi hibáikról és a súlyfeleslegükről  kezdtek beszélgetni - ekkor megállították a felvételt, és megkérdezték az alanyt, vajon hogyan reagál erre a jelenetben szereplő negyedik hölgy. A férfiak 40%-a, míg a nők 51%-a gondolta úgy, hogy a negyedik szereplő is bekapcsolódik ebbe a beszélgetésbe, és ő ugyanúgy kritikus megjegyzéseket mond majd a saját testére, mint az előtte megszólalók.

"A nőket szinte rákényszeríti a társaság, hogy részt vegyenek az ilyen beszélgetésekben" - mondja Martz. "Ha valaki mások előtt is kimondja azt, hogy neki mi nem tetszik neki a saját testén, a többiek is felbátorodnak, hiszen így normalizálhatják az elégedetlenségüket. Sőt, az ilyen beszélgetéseknek kifejezetten pozitív hatása is lehet: mivel kevés nő érzi úgy, hogy megfelelne a média sugallta szépségideálnak, önbizalom-erősítő a tudat, hogy nem csak ők elégedetlenek a testükkel."

Forrás:origo.hu

Nyomtatás | Küldje el ezt a cikket!

Vissza a főoldalra